Az elvarázsolt királykisasszony

Ludwig Bechstein a Grimm testvérek kortársa volt. Neve és meséi azonban kevéssé ismertek a magyar olvasóközönség előtt. Számos német, főleg frank és thüringiai mese és monda gyűjtője volt. Gyűjtéseinek eredményét több kötetben foglalta össze: „Thüringia mondakincse és mondakörei” (1835-1838), „Német mesekönyv” (1846) és „Új német mesekönyv” (1855). Bechstein verseket és elbeszéléseket is írt, ezekből olvasható közel félszáz mese a gyönyörű kivitelű kötetben. „Volt egyszer egy szegény kézműves s annak két fia: egy derék meg egy gonosz szívű. Mint ahogy az sokszor megesik, az apa a gonosz fiát szerette jobban.” – ekként kezdődik az egyik klasszikus mese, amely megadja a képeskönyv valamennyi történetének alaphangulatát. Hiszen ezek a mesék „igazi” királylányokról, vándorlegényekről, boszorkányokról szólnak, a jó és a gonosz örök küzdelméről, s amint az lenni szokott próbatétellel dől el, hogy melyek azok a legfőbb jellembéli tulajdonságok, amelyek a szerencse elnyerésében, „meghódításában” nélkülözhetetlenek. Miként ejthető „rabul” a boldogság kék madara, s vajon a két cél a szerencse és a boldogság elérése egybe esik –e? Vajon miként szabadul meg a gonosz rontás alól az elvarázsolt királylány, hogyan kell az őt megszabadítani kívánónak kiállnia a három próbát? Nos erről szólnak a mesék, amelyeket Szegedi Katalin csodaszép rajzai méltóképpen illusztrálnak.