Az elefántkölyök

Ez a funkció csak bejelentkezett felhasználóknak érhető el.

Bejelentkezés

Az elefántkölyök

Kiadó: 
Kiadás éve: 
2012
Kiadás: 
2. kiad.
Oldalszám: 
77 p.
Méret: 
22 cm
Illusztrátor: 
Illusztráció: 

Kipling állatmeséinek legtöbbje eredettörténet. Hogyan lett púpos a teve, Hogyan kapta az orrszarvú a bőrét, Hogyan szerezte a leopárd a foltjait, kenguru az ugrani tudását (Kenguru apó története). Nem „bölcs” mesék ezek, állatbőrbe bújt emberi tulajdonságokról, és nem is varázsmesék, mert a csodákban és a csodálatos keletkezésekben mindig érezzük a képtelenséget és a képtelenség humorát. Ezt a remek, képtelen „angol” humort példázza a kötet címadó meséje is. „Valaha réges-régen az elefántnak csak akkora orra volt, mint egy csizmácska. Egyszer született egy hallatlanul kíváncsi kölyökelefánt, és meg akart ismerkedni a krokodillal. Addig kutatott, keresett, amíg olyan közeli ismeretségbe keveredett a szörnyeteggel, hogy csizmányi orrocskáját hosszú ormánnyá alakította. Így lett az elefántnak ormánya” (Az elefántkölyök). A világhírű író állatmeséinek mostani kiadását Sajdik Ferenc szellemes rajzai díszítik.

Idézetek: 

"A pettyes jaguár ott ült a vágtató Amazon partján, talpából szívogatta a tüskét, s közben így mormogott magában:
Úszni tud, szúrni nem,
lusta-tömzsi, ismerem. 
Szúrni tud, úszni nem, 
tüskös-tövises, ismerem!
- Ezt a hétfőt sohasem felejti el! - mondta a tüskös-tövises. - Tartsd csak az államat, lustatömzsi, hadd lám, megtanulhatok-e úszni? Jól fogna nekem!
- Ez már beszéd! - szólt lusta-tömzsi, s tartani kezdte tüskös-tövises állát, mialatt az a vágtató Amazon vizében evickélt."
 



Kérdezd
a könyvtárost!