Emese almája

A kötet verseinek elbeszélője egy óvodáskorú kisfiú, aki a skandináv gyermekköltemények egyszerűségét, fanyar iróniáját, életbölcsességét idéző hangnemben szól a körülötte levő világról, hétköznapi történésekről: anyáról és apáról, a munkáról, a játékról, a tanulásról, az óvodai életről és a kedves játszótárs, Emese alakjában színre lépő első szerelemről: „Emesének tegnap jól meghúzkodtam a haját, / mert aki tetszik nekem, / annak először mindig jól meghúzkodom a haját, / persze nem annyira, hogy fájjon neki, / de azért vegye észre, hogy a szeretet miatt csinálom.” Az A-tól Zs-ig, betűrendben sorakozó rövid, frappáns versikéket Baranyai András kiváló színes rajzai kísérik.