Tamás bátya kunyhója

1850-ben a déliek nyomására az Amerikai Egyesült Államok kongresszusa törvényt hozott arról, hogy a szökött rabszolgákat a szabad államok területén is el kell fogni. A törvény mélységesen felháborította az addig közömbös északiakat is. Ebben a válságos időszakban (1852-ben ) jelenik meg a regény, s már megjelenését követően világraszóló sikert arat. Hatása abban rejlik, hogy írója a kor legégetőbb kérdéseire tapintott rá. A mű - mely "valóságos lexikona a rabszolgaságnak" - a címszereplő sorsának tükrében mélyreható elemzését adja a rabszolgatartók és hatalmukban lévő négerek ellentétének, s egyben vitairat azok ellen, akik érvekkel próbálták igazolni a rabszolgaság intézményét. Stowe minden néger szereplője rácáfol a négerek alacsonyabbrendűségének teóriájára. elsősorban a szelíd, becsülletes, szolgaságának tudatában a halálba is beletörődő Tamás bátya, de George harris is, aki családjával együtt negszökik, és Északon, művelt emberként a társadalom kiváló tagja lesz. A Tamás bátya kunyhója nemcsak hiteles és leleplező mű, hanem az író humorának, az életteli, kitűnően megrajzolt figuráknak köszönhetően érdekes és szórakoztató olvasmány is.