Bátky András (1966)

Valamikor régen az állatok egy csoportja úgy döntött, hogy láthatatlanná válik, és így védekezik az ember ellen. A Budapesten élő Medve Alfonz, alias Pipogya is az ő leszármazottaik közé tartozik. Egy napon azonban a kis medvegyerek rádöbben, hogy a láthatatlanság már nem működik úgy, mint korábban, hiszen néhány gyerek észreveszi őt az utcán.

A Budapest belvárosában élő Medve Alfonz, alias Pipogya, valamint pajtásai kalandjai folytatódnak. Az előző kötetben megalakult Vest, azaz a Vadállat Ember Segítő Társaság tagjai, Pipogya, Tigris Oszkár, Oroszlán Géza, és embergyerek barátaik, Anna, Eszter és Tomi újabb fontos küldetést teljesítenek.

Bátky András - Takács Mari közös munkájából született igényes kivitelű gyerekkönyvben nem a cselekményre, hanem főszereplői - a Morci nevű kisfiú és édesapja - párbeszédére esik a hangsúly. Az egymást követő évszakokban Morci a természet, a körülötte lévő dolgok állandó változásával szembesül, és nem érti, miért kell így történnie.

Mirka szülei folyton dolgoznak, a kislány úgy érzi, nem törődnek vele eléggé. Vajon szeretik-e őt egyáltalán, tudják-e, hogyan kellene szeretniük, és hogyan szeretnek mások? – teszi fel a kérdést, és hogy megtudja a választ, elindul otthonról. Fantasztikus utazása során a valóság egy-egy jól ismert eleme hirtelen megváltozik, és új, eddig ismeretlen világot tár föl.

A rosszcsont ikerpár, Bazsó és Borka újabb kalandjai elevenednek meg a mozgalmas, vidám rajzokkal kísért, rendkívül olvasmányos kis kötetben.

Első önálló olvasásra szánt rövid történeteket tartalmaz a kötet a gyerekek nyelvén jól értő, kortárs szerző tollából. Bazsó és Borka egy ikerpár, akik abban is hasonlítanak, hogy mindketten igazi rosszcsontok. Sőt, a felnőttekről is egyformán gondolkodnak. Sok borsot törnek egymás orra alá is, és időnként még a ruhásszekrénybe is bezárják egymást, hogy végre egy kis nyugtuk legyen.



Kérdezd
a könyvtárost!