Mikoviny Sámuel 1698-1750 - Mérnök, térképész

Mikoviny Sámuel 1698-ban a Nógrád megyei Ábelfalván született, evangélikus kisnemesi családban. Gyermekkorát felvidéki településeken töltötte, ahol apja evangélikus lelkészként dolgozott. 1718–1721 között a pozsonyi evangélikus líceumban tanult, ahol többek között Bél Mátyás is tanított. Beer Frigyes Vilmos (1691–1774) rektor 1721. évi jellemzése szerint Mikoviny már ekkor „rendkívül vonzódott a matematika tudományához”. Tanulmányait Németországban, az altdorfi (1721–1722) és a jénai (1723–1725) egyetemen folytatta. A Nürnberg melletti Altdorfban ekkor Johann Heinrich Müller (1671–1731) volt a matematika professzora, aki még 1711–1713 folyamán egy csillagászati obszervatóriumot is létesített az egyetemen. Nürnbergi tartózkodása idején Mikoviny a rézmetszést is elsajátította.

Mikoviny hazatérte után, 1726-tól Pozsony vármegye mérnökeként tevékenykedett, és elsősorban árvízvédelemmel foglalkozott. 1728-ban megkezdte csillagászati megfigyeléseit, és Bél Mátyás Notitiájához kapcsolódva hozzáfogott Magyarország megyénkénti feltérképezéséhez. 1729-től kezdve többször megfordult a Selmec környéki bányavidéken, ahol nekilátott az alsó-magyarországi bányavárosok területének felméréséhez és különböző mérnöki munkálatokban vett részt.
1735-ben III. Károly a selmecbányai bányatisztképző iskola tanárává és az Udvari Kamara mérnökévé nevezte ki. 1750. március 23-án hunyt el Trencsén közelében.