Lufi és Szamóca

„Amikor az anyukám elkiáltja magát az udvaron, hogy Lufikáám!, akkor csak azért sem szoktam előkerülni. Már ezerszer elmondtam neki, hogy ne hívjon Lufinak, mert réges-régóta nem illik rám ez a név. Olyan vékony vagyok, hogy kiesem az összes nadrágomból.” Ekként elmélkedik Balázs Ágnes üdítő humorral megírt, főként kamaszlányoknak ajánlható történetének kilencéves főhősnője, aki ugyancsak utálja a becenevét. Az azonban megnyugtató, hogy egy igaz barátra lel Szamóca, a gúnynevével igencsak hadilábon álló, Lufinál egy évvel fiatalabb fiúban, aki a nyári szünidő elsőre unalmasnak ígérkező napjait együtt tölti a lánnyal. S bár Lufi először úgy gondolja, hogy a nyarat majd a szomszédasszony, Kertész néni bosszantásával tölti, újdonsült komoly, kis barátja más, értelmes dolgokra is ráirányítja a kislány figyelmét, aki többek között azt is megtudja, hogy idomítható-e Kamilla, az aranyhörcsög. Békés Rozi vidám illusztrációi emelik a kötet értékét.