Vackor az első bében

Melyik az a gyerkőc, aki ne szorongana életének olyan sorsfordító eseményei előtt, mint a gondtalan otthonlét utáni óvodába menetel? Aztán mikor az óvoda sok játékkal eltelt évei után neki is szól az a gyerekfül számára oly szomorúan hangzó első szeptemberi iskolacsengő? Vackor a mackógyerek mindkét élményt átéli e könyvben leírt kalandjai során. Az eszét mindig a csavargáson járató kicsi medvebocs hamar megtanulja az óvodában hogyan kell játszani, asztal alatt mászkálás helyett szépen, kanállal enni, de még a felelőséget is, mikor naposnak osztották be. Az iskolában már nehezebb dolgokat is meg kell tanulnia, mint például a számtan. De az iskolapad sem ölte ki belőle a csínyeket teljesen, hiszen egyszer a parkőr kellett rászóljon, hogy ne másszék fára, máskor meg iskolakerülésre is adja a fejét a kölyökmackó. De miután Marci bácsi megtanította arra, hogy az életet komolyan kell vegye, dehogy tesz többet ilyet. Sőt a történet végén még egy lovagias tettet is végrehajt, mikor barátnőjét, az iskolaudvaron játszó Zachar Zsófit megvédi a játékmackóját elvenni akaró, veszett hírű, eszét csak verekedésen jártató, harmadik cés Eőrsi Pistitől.

A könyv segíthet a gyerekekben felhalmozódott, esetleges iskolakezdés előtti feszültség  feloldásában, hiszen szembesülhetnek vele, hogy nem csak ők félnek az élet efféle nagy dolgaitól. Ezek a dolgok pedig közel sem olyan veszedelmes „óriások”, mint ők sokszor képzelik. Hiszen erre Vackor is rájött.