A nyúl mint tolmács

Lázár Ervin meséjében a kecske, a ló és a nyúl ölt magára emberi tulajdonságokat. A mezőn egy kecske ült, a „vigyorgó képű úritök” szomszédságában, és elmekkentette magát. Arra járt a ló, aki erre egy nyihahával válaszolt. A két állat nem értette egymást, kérdőn mekegtek és nyihogtak egymásnak. Ekkor a lónak eszébe jutott, hogy tud egy kicsit szamárul, ezért megpróbált ezen a nyelven is kommunikálni a kecskével, de az nem értette. Ekkor a kecske megpróbált bégetni mint a bárány, de ezt meg a ló nem értette. Szerencsére arra ment a nyúl, aki az állatok közül a legműveltebb volt, és készségesen lefordította a lónak és a kecskének, amit a másik mondott. A mese végére a ló és a kecske remekül megértették egymást már szavak nélkül is, csak a nyúl nem volt biztos abban, hogy jól fordított-e. A humoros mese nem csak a gyerekeknek, de a felnőtteknek is remek szórakozást nyújt.