Félkalap

Csukás István „vidám szívvel” ajánlja figyelmünkbe Balázs Tibor verseit. A harminc-egynéhány költeményt öt nagyobb fejezetbe csoportosította szerzőjük (Nem köszön a kalapom?; A ceruzám írni tanul; Tanyasi huncutkodások; Bergengócia; Ernő és a kókadt ernyő). Találunk köztük verset az ernyőről, amely belebetegedett abba, hogy gazdája véletlenül elcserélte: „… az esernyőm jól megfázott, lázas lehet, mert magázott…” aztán „… a kis ernyő csepegett, azaz: könnye eleredt…”. A gyerekek számára (is) ismerős problémával foglalkozik A cipőfűzőgyík című versben: „Cipőfűzőm kibomlik, jön utánam, mint a gyík…”, de a Sopánkodó sapka panaszával is szembesülhetnek a fejfedő nélkül szaladgáló nebulók. Gyulai Líviusz illusztrációi remekül illeszkednek a nyelvi leleményekben bővelkedő, szellemes, jó ritmikájú versekhez, amelyekben kisebbek és nagyobbak (sőt a felolvasó szülők is) egyaránt kedvüket lelhetik.