Dióbél királyfi

A Dióbél királyfi egyike legjelentősebb, legeredetibb hangú ifjúsági regényünknek. A mű epizódok szőttese; falujáról mesél bennük az író, s meséje nyomán lassan kitárul az olvasó előtt az 1848-49-es szabadságharc világa. Móra kitűnő portrék sorában idézi meg a regénybeli magyar falu, Malajdok lakosait. A nagy erejű Törőcsiket, aki Napóleon franciáitól ugyan nem ijedt meg, de meghátrált egy fiókáit védelmező kenderike könyörgő szavára (Öregapám); Okos Törőcsiket, a fiát, aki furfangos észjárásával tűnik ki (Apám). Hamarosan felbukkan a portrék sorában az író gyermekkori "arcképe" is, ő a kötet címadó hőse: Dióbél királyfi. Az ötesztendős kisfiú a malajdoki uraság kastélyába kerül, hamarosan az öreg uraság bizalmasa, unokái játszótársa lesz. S itt belép a műbe a történelem; a malajdoki Gáspár urat elhurcolják, s Olmütz várából vakon, nyomorékon tér meg. A 48-as dicső napok bemutatása mellett a regény számos epizódja idézi a világosi fegyverletételt követő keserű éveket. Móra az egyszerű ember látószögéből világítja meg, a nép kalandjai kapcsán idézi fel a történelmet. Emlékezését megszépíti, derűsebbé teszi a múltba néző csalóka távolság. A regényt a falusi emberek ízes beszédnyelve teszi színessé. Az illusztrációk hangulata szervesen illeszkedik klasszikus értékű ifjúsági regényünk stílusához.