Állatmesék

Móricz Zsigmond verses állatmeséi - gyerekgenerációk első olvasmányai - az író bölcs, eleven humorú életszemléletét sugározzák. Igazi epikus világa van a miniatűr állattörténeteknek, a versek szókincse, fordulatai a népnyelv, a népmese ízeit, értékeit is közvetítik. A régi falu állatvilága, környezete elevenedik meg a mesékben: házi és ház körüli állatokról éppúgy szól a mese mint az erdő-mező szabad, küzdelmes tájain kóborló lényekről. Koldus verebek csipegetnek, csivitelnek, iciri-piciri macska surran, többször is feltűnik az örökkön éhes kisegér, jelen vannak az udvar szárnyasai: a galamb, a réce meg a lúd. Móricz állatseregletének legjellegzetesebb három alakja, több mese főszereplője a joviá­lis kismalac, a torzonborz, okoskodó, zsákmányéhes farkas, no meg a ravaszdi, aki - többnyire pórul jár - hiába csalafintáskodik; az ember ésszel, a kutya türelemmel jár túl a róka cselvetésein. Itt-ott felbukkan egy-egy emberalak is a mesevilágban: a szegény ember, a csudálkozó Mehemed, György uram, a csizmadia, aki nem állhatja malackájának csúfolódását. Sok pompás rím, játékos szóösszecsengés, variált refrén jellemzi a mesenyelv ritmikáját: könnyen megjegyezhető, ismételt olvasásra könyv nélkül is mondható meséket kapnak kézhez a gyerekek. Reich Károly kedves humorú, színes rajzai a könyv alaphangulatát erősítik. - Óvodásoknak felolvasva, kisiskolásoknak első meseolvasmányként jelenthet élményt.