A nyúlformájú kutya

Károly egy kevésbé figyelmes szemlélő számára nyúl, pedig ő lelke mélyén egy valódi kutya. Ebből a kettősségből fakadóan sehol nem találja a helyét, s nekünk, olvasóknak – akik a papír másik oldalán vannak – panaszkodja a sehová sem tartozásának történetét. Habár abban is néha elbizonytalanodik, van e valaki a másik oldalon, hiszen ő csak nagy fehérséget lát. Éppen ezért még kevésbé meglepő, hogy néha beszáll a történetbe Etika, aki nincs is odarajzolva. Károly a könyv lapjain bolyongva keresi a világban, vagyis pontosabban a könyvben a helyét, de ő mindenki számára idegen. Pedig ha jobban megnézzük a köré rajzolt világot, nem lóg ő ki a sorból. A mesekönyv a maga furcsaságával, néhol bizarrba hajló különcségével az idősebb gyerekeket célozza meg, Károly különcségében magára ismerhetnek az olvasók, s talán segít magukat jobban elfogadni olyannak, amilyenek. Dániel András képei és szövegei tökéletes összhangban hozzák a furcsaság minden szintjét, viszont a szerző többi, vidám hangulatú könyvétől itt egy – már a témájából fakadóan is – komorabb, elgondolkodtatóbb kötetet kap kezébe az olvasó.