Szafíra álma

„Berkenyés, az apró falu olyan piciny volt, mint egy óvatosan lecsurranó könnycsepp. A Csalogány utca 15-ös szám alatt meghúzódó kicsi házban Pite mama és unokája, Szénássy Szafira lakott.” Így kezdődik a meseregény, amelynek címszereplője a hétéves Szafíra boldogan éli a gyermekek gondtalan életét Pite mama falusi házában. Ám egy napon érte jön a fővárosból édesanyja, a gyönyörű Berkenyésfalvi Viola, hogy a jobb élet reményében a fővárosba költöztesse lányát. Viola egy manökenstúdió vezetőjeként dolgozik, és sajnos nincs megáldva anyai erényekkel, és amint az a történtből kiderül soha nem vágyott gyermekáldásra, ezért is adta vidékre Szafirát, akit egy szőkítő hajfestékről nevezett el. Mindezek okán érthető, hogy a nagymamája mellől elszakított kislány egy cseppet sem élvezi a nyüzsgő fővárosi életet, arról már nem is szólva, hogy Viola új élettársa, Jámbor Jakab országgyűlési képviselő, és annak édesanyja, Dróth Eta is kellőképpen megnehezítik életét. A kislány gondolatban csodálatos mesevilágot teremt, hogy el tudja viselni a valóságot, ekként válik gondolataiban Jakab Vaskezűvé, az új nagymama pedig Ádázetává. A kislány egyre nagyobb terhet jelent szülei számára, így Viola mama elhatározza, hogy visszaküldi lányát Pite mamához, hiszen ő ismét gyermeket vár, így már nincs szüksége Szafirára. A kis falucskában élő Puliszka bácsi eközben egy láda kincset talál és ennek az értékéből már lehet könyvtárat építeni a faluban, mi több számítógépet is vásárolni, így már ezek hiánya miatt sem kell többé Szafirának visszamenni a fővárosba. A történet végére Eta mama is megszelídül, mert betegsége miatt ráébred arra, hogy az életéből hátralévő kis időt szeretetben kell eltöltenie…A színvonalas illusztrációkat tartalmazó, szép kiállítású meseregény az alsó tagozatos korosztálytól kezdve ajánlható.