A három uhu és más történetek

A kötet közel száz kis története egy naptári éven ível át. A rövid novellák januártól decemberig mutatják be a természet - az erdők, a tavak és mezőségek - változásait, és alakulásuk, formálódásuk mentében ember és állat metamorfózisait. Hősei a természet közelségében élő emberek: vadászok, halászok, szántóvetők, erdészek stb., és a természet néma, vagy nem emberi nyelvet beszélő élőlényei, az állatok és a növények. A valódi főszereplő azonban maga az "Idő". Az általa meghatározott országúton ballagunk, és ő hozza elénk ennek az útnak örök vándorait is, az évszakokat, amelyek megszemély­esítve, az Idő örök körforgásának megfelelően mérik ki földi létünk minden­napjait. Egymástól független, de egymást feltételező elbeszélések ezek, amelyek a Fekete­ Istvánra oly jellemző csodálatos nyelvezet és jelképrendszer segítségével érzékeltetik: nem rúghatjuk fel tradícióinkat anélkül, hogy ne veszélyeztetnénk az ember jelenlétét a természetben. Mire eljutunk a kötetvégi novellákhoz, addigra az Idő is elérkezik kiindulópontjához, a jövő termését hótakaróval védő, jeges decemberhez. Ez a tél azonban nem az élet temetője, hanem a szélkiáltók, a titkos fészekrakók, a fülemülék és a csízek reményteljes hittétele: az új tavasz ígérete, a felkészülés az Életre.