Tükör a tükörben

Michael Ende kötete nagyobbrészt rövid, néhány oldalas elbeszélésekből, kisnovellákból, abszurd vagy groteszk történetekből, felnőtteknek való mesékből, szürrealisztikus fantazmagóriákból áll. Az író szinte rutinszerűen úgy dolgozik, hogy felvezet egy mondatot, elmond egy általában teljesen köznapi vagy köznapian ünnepélyes rövid cselekményt, azután ezt a mondatot, ezt a cselekményt, ezt a szituációt bontja ki a szó mindenféle értelmében. Bemutatja a szereplőket, elbeszéli, mi is állhat a szituáció hátterében, mit is jelent, ha az emberek (vagy állatok, fantasztikus lények) ezt vagy azt cselekszik. Ravasz, csábító, elkábító módon vezetgeti az olvasót az író, sokáig úgy tesz, mintha semmi rendkívülit nem akarna, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, hogy azután egyre inkább elvesse a sulykot, szabadjára eressze a fantáziáját, egyre inkább átbillenjen a fantasztikusba. Ragyogó, elkápráztató, elvarázsoló mesék, novellák vonulata a kötet, olyan meséké, amelyek mögött - jó ideig - nem keres az olvasó semmilyen tanulságot, üzenetet, szimbólumot, "mondandót", de amelyek mégsem hagyják nyugodni: valami rejtély mindig marad az élményben, valami megfejtése csak kell hogy legyen e történeteknek.