Todó kitálal az oviról

Todó óvodába jár, méghozzá a Méhecske csoportba, amit a fiúk csak Züminek hívnak. Főhősünk azt is elárulja, hogy a neve igazából Tódor, a nagypapa után, de ő ezt a nevet nem szereti, viszont a Todót, amit a legjobb barátja talált ki neki, már sokkal inkább. A nagy igazságérzettel megáldott Todó az óvodai történéseket meséli el kezdve az első naptól, amikor nagyon sok játékot kipróbál, és sok új barátot szerez. Aztán amikor kiderül, hogy mindennap kötelező óvodába járnia, már nem olyan vidám, főleg, mert egy másik fiú kötekedik is vele. Anyukájával aztán este mindent meg tud beszélni, s felkészül, hogyan kellene viselkednie, ha megismétlődne az eset, de szerencsére többé nem fordul elő ilyesmi. Az ovisoknak nemcsak meseolvasásból, játékból és farsangból áll az életük, sok nehézséget is le kell győzniük, a felnőttekhez és az iskolásokhoz hasonlóan. Olyan ételt is meg kell enniük, amit nem szeretnek, büntetést is kapnak időnként, s Todóval bizony az is előfordul, hogy sírva fakad vagy bekakil. A kisfiú arról is részletesen beszámol, hogy milyen kíváncsiak egymásra a fiúk és a „fütyitlen” lányok. Vidák Zsolt színes rajzai kísérik az eredeti hangú, szókimondó, szórakoztató, olvasmányos kötetet.