Kalandorok az őserdőben

A könyvben Gerald Durrell 1950-ben Brit-Guyanában végzett állatgyűjtő-expedícióját írja le a tőle megszokott módon, sok-sok humorral fűszerezve. Társával azért indult útnak, hogy Anglia különböző állatkertjei számára a Dél-Amerika ezen részében honos vadakból, hüllőkből, madarakból néhány példányt élve fogjanak be. A legjobb vadászterületnek elsőként az Essequibo folyó torkolatának vidéke kínálkozott. Durrell és társai a bennszülöttek és vadászok segítségét is igénybe vették az állatok felkutatásához. A kisméretű ameva gyíkoktól, a harminc centiméter hosszúságú csillogó testű hüllőtől a nagy uvariig, vagyis a nagy oposszumig, vagy a háromújjú lajhárig sokféle, ezen a tájon élő állatot sikerült csapdába csalniuk. Ezután újabb "vadászterületeket" kerestek, előbb a Rupununi-szavannán, majd a Charity nevű indián falun túl kezdődő és a venezuelai határig tartó valóságos vízi-labirintusban, a folyókkal, patakokkal, tavakkal tűzdelt erdőségek vidékén. Kajmán, óriáshangyász, kapibara (a Föld legnagyobb rágcsálója), rákevő mosómedve, ácsmadár, erszényes béka, pimpla-malac és sok más, az európai ember számára különleges élőlény gazdagította a vadászzsákmányukat, amelynek megszerzését sok izgalmas kaland, nem kevés nehézség és megpróbáltatás, és számos mulatságos esemény kísérte. Útjuk és a velük történtek leírása közben Durrell sok-sok természettudományos ismerettel szolgál az őserdők, szavannák, vadvizek világáról, az ott élő állatok életmódjáról. A regényes útleírás mindazoknak élményt kínál, akik szeretik az utazásokról, az állatokról szóló történeteket és az író szolid, mértéktartó humorát.