Ég veled. Iskolák versenye (1)

Tanév vége, bizonyítványosztás a Szirtes Gimnáziumban, végre kezdődhet a vakáció! – gondolhatnánk, de az iskola négy tanulóját az igazgatói irodába hívatják, ahol megtudják, hogy a gimnázium ebben az évben bejutott az Iskolák Országos Versenyébe, és ők képviselhetik a Szirtes Gimnáziumot. A közlést a diákok részéről változó lelkesedés fogadja, Újvári Hanna például semmiképpen sem szeretne részt venni a megmérettetésen, pedig kiváló matekosként főleg a logikai feladatok megoldásában számítana rá csapata. Aztán az indulás napján mégis ott találja magát a többiekkel együtt a kisbuszban, úton a Bükk felé. Már a verseny helyszínére való bejutás is egy feladvány, és az előttük álló két hétben az izgalmak csak fokozódnak. Hannának csakhamar rá kell döbbennie, hogy a dolgok nem mindig azok, aminek látszanak, és a verseny napról napra egyre nagyobb kihívások elé állítja őt és a csapatát…

„– Bármi is a közös feladat, megoldjátok! És tudjátok, miért?
– Mert okosak vagyunk? – kérdezte Zsombi.
– Mert legyőzünk bárkit? – nézett a kamerába Bernadett.
– Mert soha nem hagyjuk ki a lábnapot? – tippelt Lóri.
– Mert a Szirtes csapata vagytok! – válaszolta meg inkább a saját kérdését Kocsis igazgató.
– És milyen a Szirtes Gimnázium?
– Középszerű? – gondolkodott Lóri.
– Nem – forgatta a szemét Kocsis. – A legjobb! – emelte magasba az öklét az igazgató teljes extázisban.”