Az emlékek őre

Az emberiség mindig is vágyott a biztonságos életkörülményekre. Érthető, hogy törekszik is ennek megvalósítására. Érthető, hogy igyekszik elkerülni a potenciális háborúkat, válságokat, éhínséget, járványokat és egyéb katasztrófákat. De vajon meddig mehet el, az ezek ellen való védekezésben?

Jó-e az, ha a tájat sík vidékké változtatja, mert így könnyebb a megtermelt árut szállítani? Ha az időjárás-szabályozás következtében nem létezik hóesés, mert akkor kevesebbszer adna termést a föld? Ha a társadalomban mindenki annyira egyenlő, hogy nincsenek vallások, nincs magántulajdon, egyforma ruhákban járnak-kelnek és még – a fekete-fehér árnyalatokon kívül – színeket sem látnak az emberek, mondván ezek csak ellentéteket szülhetnek?

A történet főszereplője, a 12 éves Jonas egy ilyen felülről vezérelt világban él, ahol mindezek mellett más dolgokban is gyakorlatilag teljesen megszabják az emberek életét. Megszabják, ki mit dolgozzon, kinek ki legyen a házastársa, akit ugyanúgy „kiutalnak”, mint a házaspároknak szülőanyák szülte két gyereket. Az öregek öregotthonba kerülnek, ahonnét később – szertartásszerűen – a „Másholba bocsájtják el őket”. Minden év decemberében van a közösség életében legfontosabb esemény, amikor életkoruk alapján avatják az embereket. A 12 éveseknek például kiosztják, mi lesz a jövendőbeli munkájuk. Jonas egy kicsit izgul is emiatt, főleg mikor kiderül róla, hogy ő lesz a közösség legkülönlegesebb embere. Ugyanis őt választják meg az „Emlékek őrének”. Ez egy roppant felelősséggel járó tisztség, hiszen ő az egyetlen ember, akinek lehetnek emlékei az emberiség korábbi életéből. Mikor tanítómestere, elődje az Örökítő megkezdi átadni neki az emberiség kollektív emlékeit, nagyon megváltozik körülötte a világ. Az első emlék, amit megkap, egy hóesésben való szánkózás. Majd megismeri a színeket, az ízeket, az érzelmeket, ezek közül is a legfontosabbat, a szeretetet. De megismeri a borzalmakat is, a háborúkat, a betegséget, a katasztrófákat. Viszont ezek megismerése után is nagyon úgy érzi, valami nincs rendben a világukban. Mikor kiképzése során megtudja, hogy az „elbocsájtás a Másholba” gyakorlatilag egy teljesen természetes folyamat, ami méreginjekcióval való kivégzést jelent, és hogy ezt tervezik újonnan örökbe fogadott kisöccsével is, tudja eljött az idő felébreszteni az emberekben az emlékezetet. Az Örökítő segítségével el is indul sorsdöntő útjára, melynek során rájön, hogy az első emlékként megjelenő szánkózás nem volt véletlen.