Fehér Klára (1922-1996)

Mariann édesanyja kórházba kerül, és amíg fölgyógyul, a kislányt vidéki rokonokhoz küldik szülei. A még óvodás kislánnyal nem szívesen játszanak nagyobb unokatestvérei, de Mariann egy percig sem unatkozik. Vivi babával beleül a háromlábú, lyukas kis kerti karosszékbe, szorosan behunyja a szemét és máris száll a levegőben.

„Bezzeg az én időmben…” A Horváth lányok édesanyja mindig így kezdi elbeszéléseit a régi időkről. Az unásig ismételt frázisra a testvérek közül egyedül, Kati - a regény főhőse – figyel föl, mert bár megpróbáltatásokból neki is jut éppen elég, szülei megismerkedésének és eljegyzésének történetét mindig szívesen meghallgatja.

Fehér Klára három kisregényében Kovács Zsoli kalandjai elevenednek meg. Az elsőben Kovács Zsolt második osztályos tanuló, aki két nővérével és édesanyjával Balatonkenesén nyaral. A kisfiú sokszor unja magát, mert nem akad korban hozzáillő pajtása. Zsolti nővérei sok levelet kapnak, a vakáció alatt így tartják a kapcsolatot barátaikkal.

Fehér Klára ebben a két kisregényében is nagy-nagy szeretettel, odafigyeléssel rajzolja meg a 8-10 éves gyerekek mindennapi gondjait és egyben a mese iránti vágyukat is.

Nagymama Péter pici korától kezdve minden este mesét mond unokájának. Amikor egy konyhai baleset következtében lábát töri és kórházba kerül, Péter elhatározza, hogy most rajta a sor, amíg meg nem gyógyul, ő fogja mesékkel szórakoztatni a nagymamát. Élénk fantáziával előadott, vidám történetei között sok mindenről szó esik.

A regény 2057-ben játszódik, amikor a rendkívül fejlett technika és tudomány megkönnyíti ugyan az életet, de a földrengések pusztító ereje még mindig rettegésben tartja az emberiséget. Egy tudós geológus, Bencze András életcéljául tűzi ki a földrengések megelőzését.