A kis Nicolas

1960-ban látott napvilágot első ízben a francia író és rajzoló társa pompás diákregénye, amelyet azóta újabb és újabb történetek, folytatásnak tekinthető epizódok egészítettek ki. Az egyes szám első személyben írt mű krónikása maga a kis Nicolas. Az ő naiv, őszintén gyermeki tekintete nyomán elevenedik meg közvetlen és távolabbi környezete: az iskola, a játszótér, a családi otthon világa. Keresetlen egyszerűséggel, a játékos naivság szavaival számol be Nicolas hétköznapjai történetéről. Abból viszont kiderül, hogy a kisfiú és társai, Agnan, a haspók Alceste, Geoffroy, akinek borzasztóan gazdag a papája, és a többiek igen gyakran állítják nehéz helyzet elé a felnőtteket. Szó esik a beszámolóban - többek között - kiömlött tintába beletenyerelő szakfelügyelőről, balul sikerült díszünnepségről, s egy olyan fényképészről is, aki kereket old, még mielőtt elkészült volna az osztálykép. A történetbeli francia kisdiákokban sok-sok magyar kisdiák ismer majd magára.