Nagy magyarok élete 1-2. köt

Benedek Elek 1905-ben kezdett bele nagyszabású vállalkozásába, a magyar történelem és szellemi múlt nagyjainak életrajzi gyűjteménye megalkotásába. A 18 kötetre tervezett sorozatból 13 meg is jelent 1914-ig, amikor a világháborús események, majd az író Erdélybe való visszaköltözése félbehagyni kényszerítették a nagy magyarok pan­teonjának fölépítését. A torzó mivoltában is tekintélyes műből korunkban csupán válogatás látott napvilágot. Benedek Elek, miután fölhagyott az újságírással, engedett alkata elrendelésének, valódi írói hajlamának és - miként Páskándi Géza írta róla - "visszanéző író" lett; elfordult a századelő kiábrándító világától és a múltat vizsgálta, hogy példaképeket mutathasson föl legkedvesebb olvasóinak, a gyerekeknek, a fiataloknak. Ez magyarázza portréinak romantikus stílusát, érzelmességét, idealizáló módszerét. Olyan alakokat választott ki a nemzet történelméből, akik nem csupán históriai jelentőségűek, de emberi karakterük is megörökítésre méltó. Az ő felfogásában a nemzet hajdani nagyságai nagyszerű jellemvonások megtestesítői is - a válogatásban szereplők közül Mikes Kelemen a hűség példaképe, az őshazát kutató Kőrösi Csoma Sándor az akarat bajnoka, Wesselényi Miklóst a törhetetlen akarat, Kölcsey Ferencet a testi gyengeséget legyőző hazaszeretet, Széchenyi Istvánt a nemzet felvirágoztatásának szívós és céltudatos szolgálata jellemzi. Benedek Elek művével az ifjúságot kívánta nevelni, stílusa ezért a példaképteremtő szándékhoz illően emelkedett.