Uttam-futtam

A jeles költő és ismert közíró nyelvészet iránti vonzalma köztudomású, amit egyfelől históriai-nyelvtörténeti érdeklődése motivál, másfelől a költészet anyagának, anyanyelvünknek tüzetes, elmélyült ismerete magyaráz. E kötetének valamennyi verse kivétel nélkül mindmegannyi nyelvi bravúr, fonetikai játék. A vers építő ­elemével, a hangokkal játszik, de egyáltalán nem szabadon, nagyon is kötött formákban, melyeket címadásaival is jelez (Ácsi bácsi; Dara-dér; Fent fényes fém; Ige igéz stb.). A versszervező erő e műveiben az azonos hangzókkal való kiszámított bánás, mely különös hangzást és ritmikát kölcsönöz darabjainak, szinte végigzongorázva a magyar ábécé alliterációs lehetőségeit: "Cirok címerén / verebek trécselnek, / csiribiri csiribiri / csetepaté lesz itt" (Cécó). Az alliteráció mellett kedvelt eszközei még a rímjátékok (Irka-firka) és a mondóka-hatású ütemezés (Jön a fagy; Kó-fic-kó). A kötet valamennyi verse vidám ünneplése anyanyelvünk gazdag szépségének: "A szó ékszer / kényes fényes / Anyanyelvem / édes ékes" (Ékes magyar nyelv).