Vlasics Károly-emlékkiállítás

Vlasics Károly 1882-ben született és 1968-ban halt meg Szegeden. Diákkorában kezdett festeni, művészi tanulmányait a szegedi Károlyi Lajosnál kezdte, aki a nagybányai festők csoportjához tartozott.
Vlasics fiatal korában bejárta Európát, ismerkedett a művészettörténet nagy alkotásaival. Miután hazatért Szegedre, kapcsolatot épített ki a helyi haladó gondolkodású festőkkel.
Az első világháború után a hazai lapok kritikusai rendszeresen foglalkoztak művészetével. 1919-ben állított ki először a szegedi művészek közös tárlatán. Móra Ferenc és Juhász Gyula baráti köréhez tartozott, ezek a kapcsolatok hatással voltak világlátására. Juhász Gyula, így jellemezte: "a színek örömét hirdeti".
A második világháború után műtermet kapott Szeged városától, amelyben festőiskolát alapított. Mesterének vallotta Zombori László, Dér István, Zoltánfy István.
Művészete az alföldi festészet hagyományait követte, főként Tisza-parti részleteket, alföldi tájakat, embereket, életképeket festett. Vásznain a mindennapok, a munkájukat végző emberek jelennek meg. Tápai Antal szerint: "Belevitte a figurákba sorsukat, életüket".
Néhai szegedi pályatársa, Vinkler László szerint a "meg nem értés, az emberi és szellemi elhagyatottság körülményei között öntörvényűen" kialakított tematika és formanyelv jellemezte alkotásait.
Alkotásai évtizedeken át nem hiányoztak a helyi tárlatokról. A Szeged képzőművészeti múltjának kialakításában résztvevő Vlasics Károly festményei közül több művet őriz a Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Móra Ferenc Múzeum.