Agnes Grey

A híres Brontë nővérek közül a legkisebbik, Anne is megírta a maga nevelőnő-regényét, hiszen ő is a szegény papkisasszonyok szokásos útját járta. Az 1846-ban írott (másik regényénél, a Wildfell asszonyánál (l.: 852113) kevésbé jelentősnek tartott Agnes Grey teli van önéletrajzi reminiszcenciákkal, és "a boldogság ígéretének" vágyával, hiszen Anne sem ment soha férjhez, és őt is fiatalon elvitte a családi "átok", a tüdőbaj. ; A regény főhőse és címszereplője, Agnes elszegényedett papcsalád gyermeke, aki nővére férjhez menetelekor elhatározza, hogy segít szülein, és állásba megy, beáll nevelőnőnek. A harmonikus légkörből egy Blomfield nevű újgazdag család kedélytelen otthonába kerül, ahol az asszony sznob és fukar, a férfi iszik, a gyerekek pedig teljesen nevelhetetlenek. ; Második állása a Horton-kastélyban bizonyos szempontból már jobb: a kezére adott két kamaszlány csak üresfejű, de nem gonosz, a két fiút pedig hamarosan bentlakásos iskolába küldik. Matildát és Rosalie-t főleg a cifrálkodás, a bálok, a kacérkodás érdeklik, később pedig a minél gazdagabb és előkelőbb házasság. Agnes viszont megismerkedik Weston úrral, az új segédlelkésszel, s bár magának sem akarja bevallani, fülig beleszeret. ; Amikor Agnes aztán elveszíti szeretett édesapját, hazaköltözik, majd édesanyjával egy tengerparti kis fürdőhelyen nyit iskolát. Egy látogatás során még módja van látni, milyen szerencsétlenné tette Matildát a házassága, majd újra megjelenik a színen Weston úr, és Agnes nemsokára az ő boldog arája lesz. ; Bár a regény nem kifejezetten kiemelkedő alkotás, érdekes, eleven olvasmánnyá teszi társadalomkritikája, ironikus pszichológiája, a rosszcsont gyerekek pompás rajza, s valami finom és gyöngéd érzelmesség, amely a hősnő alakját átszövi. Sikerre számíthat - minden olvasónak ajánlható, fiataloknak is. Írta: Könyvtári Intézet