Fuss, Artemisia, fuss!

Maya – miután balesetben elveszíti szüleit – apai nagyanyjánál, Agnesnél lakik. A nagymama a kislány édesanyját hibáztatja a bekövetkezett tragédiáért, ezért még csak felidézni sem hajlandó az emlékét. Ám az apró emlékfoszlányok, amelyek néha Maya eszébe villannak, fontos és szép dolgokat idéznek: anya altatódalt énekel vagy elalvás előtt a legkedvesebb állatairól, a szabadon, széllel száguldó vadlovakról mesél. Amikor Agnes váratlanul meghal, Maya az addig gondosan titkolt anyai ági rokonaihoz kerül, ahol nagynénje, Vi néni bevezeti őt a musztángok csodálatos, szabad világába. Közülük egy, az Artemisia névre hallgató barna-fehér kanca - édesanyja legkedvesebb lova – a kislányt is bizalmába fogadja. A történet során kialakuló szoros barátságuk, egymásrautaltságuk szép és megható lírai betétje az olvasmányos ifjúsági regénynek, amely elsőként is az állatokat, lovakat szerető lányok körében számíthat sikerre.