A gyerekeket egyes szám második személyben megszólító, humort sem nélkülöző kis könyvecskében a látás és a szemüvegesség kérdését járja körül a szerző. Játékos formában ír a rövidlátó nagymamáról, a távollátó nagypapáról, a szemészeti vizsgálatról, a színtévesztésről, és arról, hogy milyen is kisgyerekként szemüvegesnek lenni. Könnyebben el lehet ezt fogadni, ha tudja az ember, hogy ma már például lehet színes szemüvegkeretet választani, és a szemüveges gyerekeknek felnőttkorukban sokszor már nem kell szemüveget hordaniuk, de ha mégis, az sem baj, hiszen a szemüvegesek úgyis mindig okosabbnak tűnnek. Ezzel a konklúzióval zárul a kis kötet, amelyben Kárpáti Tibor vidám, színes, egészoldalas rajzai, és az egy-egy mondatos, szellemes szövegek hozzásegíthetik a gyerekeket ahhoz, hogy könnyebben megbarátkozzanak a szemüvegükkel.
