A meseregény színhelye, a Kiserdő egykor a felhőtlen örömök vidéke volt. Az erdőlakók azonban már régóta kerülik a tisztást, mert erdejükbe szörnyek költöztek, félelmetes vijjogások, kiszáradt fák, fölperzselt tisztások adnak hírt ártó jelenlétükről. Retteg a tölgyfa mélyén élő, tudós Félőlény is, akinek zegzugos odúja mennyezetig van rakva könyvvel, s minden könyv minden meséje egyben egyezik: a történet végén győzni kell a jónak. Ezért lesz azután a Félőlény szálka a szörnyek szemében, akik teljes erejükkel ellene fordulnak. Ám amikor a könyvtártulajdonos szembesíti őket tudományával, végül is megfutamodnak, a kezdetek kezdetén reszkető Félőlény helyett pedig a mese végén előttünk áll: Élőlény. A meséskönyv lapjain Rényi Krisztina rajzaival kelnek életre a karakteres kis figurák, akik jócskán megszívlelendő üzenet hordozói.
Tudj meg többet a témáról:
Idézetek:
"Fölösleges rémüldözni,
gyere velünk rém-üldözni!"
"A szörnyek szörnyen ostobák, nekem elhihetitek. Nem tudják, hogy hiába égették el a könyvtárat, a történetek attól még megmaradnak. És amíg vannak történetek, a szörnyeket legyőzik bennük. És amíg legyőzik őket a mesében, addig van esély rá, hogy legyőzzék őket a valóságban is."
