"– Milyen királyfi az olyan – morfondírozott, miközben reggeli kakukkfűteáját iszogatta kedvenc zöld pöttyös bögréjéből –, akit az első sárga kankalin, az első szép szó letérít útjáról? Bárcsak jönne valaki, aki nem halmozna el kincsekkel, égi-földi jókkal, de át tudna velem röpülni akár az óceánok fölött is!"
"Amália sokféle esőt ismer. A keleti szél mindig csöndes esőt hoz, a déli meleget, a nyugati nagy cseppeset, az északi metszőt. Tavasszal a jégesők gyakoriak, októberben haragos eső esik, novemberben pedig ónos. Nyári hajnalokon rövid, zizzenős esők esnek, de mire fölkel a Nap, nyomát sem látni a víznek. Télen ritkán esik az eső, és ha esik is, lucskossá változtatja a havat. Szereti Amália ezeket az esőket, mindet, de legeslegjobban mégis a nyári viharokat szereti."
