Zalán Tibor (1954)

Zalán Tibor ezúttal az „abonyi dalia”, Háry János történetét dolgozta fel Garay János nyomán, sajátos ironikus stílusában.

A gyönyörű mesekönyvben visszatérnek Habakuk király lányai, hogy sok-sok izgalmas kalandra hívják ifjú olvasóikat. Habakuk király előrelátó ember lévén mindig tart a tarisznyájában egy tartalék koronát, nemcsak unokái látogatása esetére, hanem egy esetleges pártütésre is felkészülve, nem mintha ilyesmi fenyegetné, hiszen jó király.

HI-SZEN neve után ítélve akár egy kínai bölcs is lehetne, s kora, a harmincnégymillió-négyszázhatvanezer-háromszázhuszonhét év tapasztalata minden bizonnyal alkalmassá tenné őt erre, ha nem lenne madár. Ő azonban egy kedves, tollas gombolyag, aki szárny és lábak nélkül is tud repülni vagy gurulni.

A mesefüzér címszereplői Habakuk király lányai, akik korán elveszítették édesanyjukat. Ahány testvér, annyiféle; jellemük, hajlandóságaik, szívbéli vágyaik igencsak eltérőek. A kékszemű, aranyhajú Esthajnal a hercegnők közül a leghirtelenebb haragú, ám találkozása Potroha boszorkával meg az üvegszamárral (a jó és a rossz erőkkel) egészen más lánykát farag belőle.

Zalán Tibor a címben foglalt költői kérdésre - Mi kerül a vászonra? - maga adja meg a választ A kékfestő dalában. A pergő ritmusú sorok nyomán kirajzolódik a "vászon mintázata", sokszínű, tarka képe. Megelevenedik az ezerszínű világ minden szépsége, amely a gyermeki képzelet nyomán különböző mesealakok formájában ölt testet.



Kérdezd
a könyvtárost!