Varró Dániel (1977)

A legkisebbek figyelmét számtalan módon – a szokásostól eltérő tipográfiájával, mozgalmas, humoros, tarkabarka rajzaival, más-más alapszínű oldalaival – felhívó kötet Varró Dániel vidám rímes sorait tartalmazza.

Kortárs költőnk gyakorló apuka maga is, amint ez a mondókákat olvasva rögtön egyértelművé válik az olvasó számára. A kisbabás családok különféle élethelyzeteinek megjelenítése rendkívül érzékletes, ugyanakkor szellemes, és valóban korszerű, ahogyan azt az alcím jelzi. Napjainkat képezi le, korunk gyermekeinek és szüleiknek szól, korunk nyelvén. A szellemes szövegek rendkívül szórakoztatóak.

Kortárs költőnk újabb apai élményeit szedte rímbe. A formai kivitelezésében, szerkezeti felépítésében az előző kötethez (Akinek a lába hatos) hasonlító könyvecskében találunk Mászogatót (a korábbról megszokott használati utasítással együtt: „ezt minden hájjal megkent kisbabáknak kell mondogatni, utánuk szaladgálva”): „… Nem mászom el Rédéig, csak a papa gépéig.

A verses meseregény főszereplője Muhi Andris, a kilencéves budai kisfiú, aki egy napon elindul, hogy felkeresse titokzatos és mindig maszatos barátnőjét, Jankát, akit focizás közben ismert meg. Kalandos útja során Andris olyan különös, furcsa lényekkel találkozik, mint Szösz néne, Paca cár, Luk gróf, a Bús, Piros Vödör, Pali kalóz, vagy a Büdös Pizsamázó.



Kérdezd
a könyvtárost!