Döbrentey Ildikó (1946)

Döbrentey Ildikó harmincöt meséjét a kicsik és a nagyok is a ráismerés örömével hallgathatják, illetve olvashatják, hiszen A világjáró teknős, A négy törpe, a Kalaposmanó, A háromfejű sárkány és a többi mesefigura története a televízióból már ismert.

Döbrentey Ildikó három csokorba rendezte legújabb meséit. Az első (cím nélküli) fejezetben szó esik egy sárgafűzös kiscipőről, Durciról, a messzi Afrika legmélyebb tavában élő csíkos bölcsőszájú anya legkisebb porontyáról, Matykóról és legkedvesebb barátjáról, a Duna vizében élő varázskrokodilról, a fekete báránykáról és még sok egyéb „mesére érdemes” kedves élőlényről és tárgyról.

Az Égbőlpottyant esti mesék világa a létező világok egyik legjobbika, ahol minden elrendeződik, ahol nincs helye a bánatnak, és gyógyír találtatik minden sebre. Pedig itt is adódnak bonyodalmak: Hideglábú manónak kilyukadt az utolsó pár zoknija; egy apró hajócsavar úgy érzi, semmitérő (A hajómanó meséje); Zsiráf atyafi a magánytól szenved, hasonlóképpen az árva királylány is. S mi történik?



Kérdezd
a könyvtárost!