Dániel András (1966)

A tarkabarka képeskönyv főhősei a kuflik. Kik is ők? „Nem is kifli. Nem is kukac.” Van köztük kövér, meg sovány, kicsi és nagy, és mindig jönnek-mennek, de nem tudni honnan hová. Mindig van náluk zsebásó, amivel szükség esetén kufliüreget tudnak maguknak ásni. A rét közepén álló Kupacban hét kufli lakik, akik hosszú, fárasztó vándorlás után kötöttek itt ki.

A szerző maga illusztrálta színpompás könyvét, melyben a kuflik újabb kalandjai elevenednek meg. Az elhagyatott rétet, ahol a hét kufli napjai nagyrészét heverészéssel tölti, elönti az özönvízszerű eső. Főhőseink egyre nagyobb aggodalommal figyelik, amint a kufliüregeket ellepi a víz.

„Arról nem volt szó, hogy ebben a könyvben óriások lesznek… Talán eltévedt?… Besétált valahogy, és most tanácstalanul áll ezen az üres oldalon.” Üde színfolt a gyermekkönyvek kínálatában ez a tartalmilag és formailag egyaránt igényes, ötletes, kedves, humoros, eredeti hangú történet.

Az eredeti hangú, szellemes, olvasmányos mesében Mátrainé Smorc Angéla hiába kéri kisfiát, Lalát, az nem hajlandó elpakolni a játékait. Az anyuka próbál segítséget kérni férjétől, aki éppen focimeccset néz, így nem jár sikerrel. A kék mezes csodacsatár csak akkor hajlandó tizenegyest lőni, ha az anyukája frissen sült pocokhallal várja a mérkőzés után.

Dániel András egy korábbi szellemes kötetéből – Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém) – megismert szereplők térnek vissza, hogy újabb rövid, meghökkentő és humoros fordulatokban bővelkedő történetekkel szórakoztassák és gondolkodtassák el a gyerekeket és felnőtteket.

Két újabb szórakoztató történetet olvashatunk a kuflikról, ezúttal is a szerző saját, humoros, színpompás rajzainak kíséretében. Egy hatlábú lókutya érkezik a kuflikhoz, méghozzá azért, hogy a rétlakók küldönceként meghívja Tituszékat az aznap este rendezendő szilveszteri jelmezbálba. Hőseink izgatottan készülődnek, s miközben jelmezt keresnek, mindenféle kacat kerül elő.

Új hőssel találkozunk a szerző mesevilágából. Jakab nagycsoportos kisfiú, aki legyőzve félelmét, összeszedve bátorságát bemászik az ágy alá, hogy megkeresse az elgurult üveggolyóit. Az ágy alatt egy elvarázsolt világba kerül, fejtörőkön keresztül indul az üveggolyók keresésére. Furcsa repülő halakkal találkozik, majd egy banyával, akiről kiderül, hogy inkább tapír.

Kicsibácsi és Kicsinéni egy apró dió lakója, melyet néha fölkap a szél és ismeretlen tájakra repít. A pici, ám jól felszerelt otthonukban fontos szerep jut még Imikémnek, a felhúzhatós bádognyúlnak, aki kalitkában él és hintáján ülve olykor elmélázik azon, milyen lenne ha legalább repülni tudna.

A grafikus szerző saját illusztrációival kísért, tartalmilag és formailag egyaránt igényes kötetében két szeretetreméltó boszorkány, Matild és Margaréta kalandjait meséli el. Az ikerpár háza a Bármi utca és az Akárki fasor sarkán álldogál, és bár első ránézésre lakatlannak tűnik, megannyi érdekes lakót rejt.



Kérdezd
a könyvtárost!