mese

A Kun Fruzsina rajzaival illusztrált, szép kivitelű, Boldizsár Ildikó válogatásában készült, tartalmában is igényes gyűjtemény az orosz népmesékkel ismerteti meg a meseszerető gyerekeket. A negyvenhárom mese kiválasztásánál nemcsak a műfaji sokoldalúságnak, a mesék üzenetének jutott fontos szerep.

Az évszakok örök körforgása, az esztendő hónapjai adnak keretet a reprezentatív állatmese-gyűjteményhez, melynek több száz - általában rövid - történetéhez színes rajzok kapcsolódnak, elmélyítve a mesék eseménysorát, nyomatékosítva mondandóját.

A magányos, öregedő nyuszi anyó, Tapsikáné egyre ijedtebben, remegve közlekedik a Hanyatthomlok utca veszélyes forgalmában. El is határozza, hogy elvonul a zajos városból a vadaskerti öregek otthonába. Igen ám, de itt egy bentlakásos ketrecért nem kis árat kell fizetnie. Ezért kénytelen féltett kincsét, a csodabogyóval díszített fülönfüggőjét áruba bocsátani.

A legkisebbek figyelmét számtalan módon – a szokásostól eltérő tipográfiájával, mozgalmas, humoros, tarkabarka rajzaival, más-más alapszínű oldalaival – felhívó kötet Varró Dániel vidám rímes sorait tartalmazza.

Zelk Zoltán csodálatosan értett a gyerekek nyelvén. Társaságukban ő is "visszaváltozott gyerekké, valóban gyermekszívvel, gyermeki önfeledtséggel játszotta velük a lovacskát és a gombfocit, a szembekötősdit és minden mást, amit gyermeki ötlet és jókedv kitalált".

A címadó Miau című mesében Szutyejev az állathangokkal való ismerkedésre teremt vidám lehetőséget, míg a kötetben sorakozó többi, rövid kis párbeszédekkel színesített, fordulatos történet egy-egy emberi gyengeség (irigység, összeférhetetlenség) köré szövődik (Micsoda madár ez?, A gomba alatt)."Egységben az erő" – ez a bölcsesség A négy kis ezermester kalandjának summázata.

A mesekönyv főszereplőire (Madzag és cimborái) már csak a mai felnőttek emlékezhetnek a televízió 70-es években vetített gyermekműsorából. A történet szerint a gyerekek legkedveltebb állatai, egy kiskutya és egy kismacska barátjukkal, a vadkacsával felfedezik a körülöttük élő világot: a kertet, a bogarakat, az árnyékot és a legnagyobb csodát, a napot.

A külföldön már évtizedek óta népszerű kötet főhőse az örökké vidám és igen-igen kíváncsi természetű afrikai kismajom. Kalandjai az erdőben kezdődnek, amikor egy óriási sárga kalapot meglátva felébred benne a kíváncsiság, és vágy, hogy felpróbálja azt. A fejfedő gazdája azonban rabul ejti, és hajóra szállva állatkertbe készül vinni.

A történet a főhős, Kisbence életének alakulását pólyás korától az óvodai középső csoportos időszakáig kíséri végig Varga Katalin meséje. Az átlagos magyar családtól leginkább gyermekeik számában tér el az a kis közösség, amelynek negyedik tagjaként megszületik a testvérei által „használhatatlan pólyásnak” nézett Kisbence.

A már a borítójával is hívogató, tartalmilag és formailag egyaránt igényes kötet főhőse, Kifli, a szelíd kiskutya boldogan él gazdijával, Bettivel valahol a messzi északon. Egy napon azonban a lány munkát kap, így Kiflit kénytelen kutyaoviba adni. A kiskutya fél az ismeretlentől, szorongva gondol az óvodára, ahol ki tudja, milyen félelmetes dolgok történnek majd vele.

Guri és Gura, a vidám kisegerek a japán gyerekek kedvencei, ám minden bizonnyal a magyar gyerekek szívébe is belopják magukat. A két jó barátnak örökké az evésen jár az esze. Az erdőben járva-kelve egy óriási tojásra bukkannak, amiből végül – hosszas tanakodás után – piskótát sütnek.

Benedek Elek hatalmas mesegyűjteményéből az állatmeséket válogatta egy csokorba R. Kárándi Rita. A két kötetben megjelent összeállítás főszereplőinek kalandjait nemcsak „Elek nagyapó” ízes magyar nyelvű előadásmódja teszi majd vonzóvá a legkisebbek számára, hanem a kiválasztott mesék műfaji gazdagsága is.



Kérdezd
a könyvtárost!