mese

A Kőszeghy Csilla kedves, színes illusztrációival kísért, Boldizsár Ildikó összeállításában készült, színvonalas kiállítású kötet a világ gazdag mesekincséből több mint negyven olyan mesét tartalmaz, amelynek főszereplői az állatok: okosak, ravaszak, hiúk, ostobák, gonoszok, igazságot osztók, bátrak, stb, éppen annyi tulajdonsággal bírók, mint az emberek.

Sok-sok generáció nőtt fel úgy, hogy esténként a Tévé-Macival nézte az elalvás előtti mesét, bizonyára sokan emlékeznek még a mackó már-már rituális gurgulázós fogmosására is. Koch Aurél tervezte a népszerű bábut, amely most megannyi játékos szituációban köszön vissza Bálint Ágnes képeskönyvében.

A tarkabarka képeskönyv főhősei a kuflik. Kik is ők? „Nem is kifli. Nem is kukac.” Van köztük kövér, meg sovány, kicsi és nagy, és mindig jönnek-mennek, de nem tudni honnan hová. Mindig van náluk zsebásó, amivel szükség esetén kufliüreget tudnak maguknak ásni. A rét közepén álló Kupacban hét kufli lakik, akik hosszú, fárasztó vándorlás után kötöttek itt ki.

Döbrentey Ildikó harmincöt meséjét a kicsik és a nagyok is a ráismerés örömével hallgathatják, illetve olvashatják, hiszen A világjáró teknős, A négy törpe, a Kalaposmanó, A háromfejű sárkány és a többi mesefigura története a televízióból már ismert.

Döbrentey Ildikó három csokorba rendezte legújabb meséit. Az első (cím nélküli) fejezetben szó esik egy sárgafűzös kiscipőről, Durciról, a messzi Afrika legmélyebb tavában élő csíkos bölcsőszájú anya legkisebb porontyáról, Matykóról és legkedvesebb barátjáról, a Duna vizében élő varázskrokodilról, a fekete báránykáról és még sok egyéb „mesére érdemes” kedves élőlényről és tárgyról.

A Jószagú réten, a Zabkörút mellett lakik Csupafül Szürkeanyuval és Szürkeapuval, meg hat kis testvérével. Innen jár hancúrozni a Ritkabúza játszótérre, erre jön hazafelé Mu néni tejesboltjából. Csupafül még kis nyuszi, épp beíratták a mezei iskolába, így hát érthető, ha nem mindig tudja eldönteni, mit illik tennie egy jólnevelt nyúlgyereknek.

A mesefüzér öt története közül az elsőben a címszereplő gonosz törpeként mutatkozik be az Erdő lakóinak. Lassan az Erdő Réme lesz, mígnem beköszönt a javulás. Olyannyira, hogy a második mesében (Csipike és Kukucsi) meg akarja valósítani az Erdőben a szeretet hatalmát, ámde Kukucsi vakond meghiúsítja a szép terveket.

A szerző, aki egyben illusztrátora is történeteinek, utánozhatatlan humorral, bájjal és találékonysággal eleveníti meg két főhősének: az öreg Pettsonnak és macskájának, Findusznak a történeteit. A felnőtteknek is jó szórakozást ígérő, többkötetes mesefolyam szereplőit mulatságosabbnál mulatságosabb színes rajzok keltik életre.

A kötet címadó hősei olyan apró játékcicák, amelyeket gazdáik a markukban mindenhová magukkal cipelnek. A felnőtteknek ugyan sejtelmük sincs róla, de a három kis gazdi – Lili, Dorka és Marci – pontosan tudják, hogy ezek a cicák nem egyszerű játékállatok, hanem olyan kis eleven lények, akiknek a társaságában sosem lehet unatkozni.

Az igencsak eleven, minden huncutságra képes, apró játékcicák és kis gazdák – Lili, Dorka és Marci – ezúttal a városból kimozdulva, erdei kalandokba bocsátkoznak. Minden évszakhoz kapcsolódik egy-egy kirándulós családi történet.

A Cinóber cirkusz társulata kizárólag macskákból áll.

A korábban a világ legrosszabb alvójának számító kisfiú (ld.: Finy Petra: Lámpalány meséi. Történetek rossz alvókról), a varázslásra képes Rufusz Rafael mostanra elvesztette étvágyát, s a világ legrosszabb evőjévé vált. Ezen segítendő, varázslással életre hívja Bögreurat, aki érdekesebbnél érdekesebb - természetesen evéshez kapcsolódó - történeteket mesél neki.



Kérdezd
a könyvtárost!