gyermekregény

Kázmér szobájába egy éjszaka furcsa kis idegen toppan be és a fiú segítségét kéri.

A történet főszereplője, Péter nem tud napirendre térni, hogy Apuapu, igazi édesapja helyett mind újabb és újabb "apukkal" kell beérnie. Úgy tűnik, egyedül Kornél apu rendelkezik mindazokkal a tulajdonságokkal, amelyekre a kisfiú vágyik.

1907-es első megjelenésétől fogva hazai és külföldi generációk sokasága kaphatta a gyermekregénytől a valóban irodalmi élményt, megkapó, felrázó, az irodalmiság lényegét megsejtető olvasmányt. Témája ismerős: a nagy kaland, ebben az esetben a grundért, a játszótérért folytatott csata a Pál utcaiak és a vörösingesek között; az iskolai bonyodalmak, az osztály belső, kis világának felfedezése.

A kétszeres József Attila díjas író utolsó meseregényének főszereplőjét, Galambóczi Boldizsárt már megismerhették a gyerekek az író korábbi meseregényéből (Galambóczi Boldizsár csínytevései). A nagy, félelmetes és mindenható varázsló ez alkalommal azokról a kilencszázkilencvenkilenc évvel ezelőtt történt furcsa dolgokról számol be, amikor a Város gyanútlanul hóemberépítő versenyt rendezett.

A Mézga család mulatságos kalandjain hajdan jól szórakoztak azok, akik a hetvenes években voltak gyerekek és fiatalok, hiszen a Romhányi József remek versei és Nepp József rajzai nyomán készült televíziós rajzfilmsorozatban nyomon követhették azokat a nem mindennapi eseményeket, amelyek a család tagjaival történtek.

A „Legsötétebb Peruból” származó barna bundás, piciny medvét - „Kérem, törődjenek ezzel a medvével! Köszönöm.” feliratú táblával a nyakában - a Paddington pályaudvar peronján pillantja meg Mr. és Mrs. Brown.

A keleti széllel érkezett meg hajdanán a Banks családhoz a "csudálatos" dadatündér, hogy sok varázslatos kaland után (legalább olyan titokzatosan, mint ahogy érkezett) búcsút vegyen a Banks csemetéktől. De Jane, Michael és az ikrek soha nem hitték, hogy örökre távozott. S igazuk lett.

Ha csupán annyit árulnánk el Mary Poppins-ról, a Banks család új dadájáról, hogy a keleti széllel jött, és hóna alatt szorongatott ernyőjének fogója egy papagájfej, továbbá elmesélnénk azt, hogy nagybátyja, a kopasz és gömbölyű Wigg bácsi, ha kedve úgy hozza, lebeg a levegőben - nos, ezzel még semmit sem mondtunk.

Fehér Klára ebben a két kisregényében is nagy-nagy szeretettel, odafigyeléssel rajzolja meg a 8-10 éves gyerekek mindennapi gondjait és egyben a mese iránti vágyukat is.

A Nagymama kávédarálója, míg tekerték a kurbliját, azt muzsikálta, hogy „Szép Május, jöjj, hogy ébreszd a fáknak ágait”. A darálót nemcsak ezért szerette nagyon, hanem mert unokája, Paprika Jancsi és annak legjobb barátja, Vitéz László készítette a születésnapjára. Erre a különleges ajándékra vetett szemet egy napon Torzonborz, a rabló.

Paprika Jancsi nagymamája minden csütörtökön sült kolbászt és savanyú káposztát készít ebédre, aminél fenségesebb étket el sem tud képzelni Jancsi és Lackó. Ezért aztán csütörtökönként óramű pontossággal érkeznek haza ebédelni. Ma azonban kicsit késnek, és nem is sejtik, hogy Torzonborz, a rabló időközben megszökött, és éppen az ő ebédjüket fogyasztja a halálra rémült nagymamánál.

A címszereplő, Sünimanó - nevével ellentétben nem sün - hanem egy kis manólány, aki tüskésre nyírt frizurájáról kapta a nevét. A történet szerint jó barátságba kerül Csengével, a Csenimanó nevű hétéves kislánnyal.



Kérdezd
a könyvtárost!