14+

Nem sokkal halála előtt fejezte be Fekete István a gyermekkorát megidéző önéletrajzi regényét. A műben nemcsak a gyermekévek elevenednek meg, asszociatív képsorokban rekonstruálja életének - főleg ifjúkorának s első világháborús élményeinek - állomásait is az író. "Ebben a könyvben sem túlzás, sem nagyotmondás nem fog előfordulni.

Jókai egyik legismertebb regénye 1872-ben jelent meg folytatásokban, majd 1873-ban öt kötetben. Ezúttal szülőföldje, Komárom hagyományaiból választott főhőst: Tímár Mihály a Szent Borbála nevű vontatóhajó biztosa, aki hajójával, utasaival és rakományával a Vaskapu sziklái között menekül magyar földre. Utasa, Ali Csorbadzsi az úton meghal, és Tímárra bízza leányát, Tímeát.

A regény főszereplője Ferenc császár - aki II. Józsefet követte a Habsburg uralkodók sorában - udvari mulattatója: jó kedélyű, szellemes, csavaros eszű, és korántsem riasztó külsejű férfi. Fenséges kenyéradó gazdája egy kislányt bíz gondjaira: legyen a gyámja az árvának, akinek apja a császárért áldozta életét.

Az író három kisregényét közreadó kötet címadó, megindítóan szép írása a falu két ellenséges családja gyermekeinek, Kelesse Palinak és Mács Birinek a gyűlölet talaján megéledő szerelmét rajzolja meg. A Leányzó főszereplői, a vak Olajos István és a csúnya, szeplős Etelka is szomorú és tragikus esemény következtében találnak egymásra és lesznek boldogok.

Az Angliában élő 15 és fél éves Adrian Mole tükörképe egyik napról a másikra megváltozik: elálló füleket, nagy méretű orrot és vöröslő pattanásokat mutat. Emellett kamaszszívét lánypajtása, Pandora iránt érzett szerelem gyötri, de a lány csak a kombinéja csipkeszegélyét engedi megérinteni, s kapcsolatukat kizárólag "szellemi" alapokra kívánja helyezni.

A trilógia fordulatos cselekménye: a csíkcsicsói kiskamaszból a hányattatásaiban megérő fiatalember története. Az első részben (Ábel a rengetegben) a címszereplő erdőpásztor a Hargitán; a másodikban (Ábel az országban) egy vándor fogorvos kísérője szerte az országban; a harmadikban (Ábel Amerikában) pedig szerencsét próbáló székely legény a tengeren túl.

Az író legjelentősebb alkotói korszakának egyik remek darabja, A vadon szava 1903-ban jelent meg, és rövidesen a legsikeresebb könyvek közé került. Cselekménye hátterében a kilencvenes évek végén kitört kanadai aranyláz szerepel.

"A művek világa Mikszáth gyermekkorát idézi föl egyszerű történetekkel, falusi alakokkal, háttérben a gyönyörű tájjal, a fenséges természettel" - olvasható az ifjúságnak szánt kötet előszavában. Mikszáth korai elbeszélő művészetének két tündökletes darabja A tót atyafiak (1880) és A jó palócok (1881).

A susogó táj a szerző szándékai szerint az Állatkert a poggyászomban című munkája szerves folytatása, ám természetesen annak ismerete nélkül is tökéletesen érthető. Ezúttal az író, felesége és a jól ismert titkárnő, Sophie Argentínában barangolnak, megint csak állatgyűjtő úton, a lehető legkalandosabb, legvidámabb eseményeknek, furcsaságoknak, kacagtató szituációknak a kellős közepén.

A népszerű szerző természettudományos ismeretekkel dúsított, humoros hangvételű regénye az 1954-ben Dél-Amerikában tett hathónapos útjának élményeiből született. A szerző a világnak azon a táján honos különös négylábúakból és madarakból akart néhány példányt összegyűjteni, elsősorban Tűzföld és Paraguay területén.



Kérdezd
a könyvtárost!