Szimonidesz Kovács Hajnalka

Józsi apó öreg lovával, Matyival, becsületes nevén Patás Mátyással boldogan éldegélt virágzó tanyáján, ahol együtt művelték a földet, intézték a gazdaság ügyes-bajos dolgait hosszú éveken át. Telt-múlt az idő, együtt öregedtek szeretetben, békességben. A sok munkát azonban már egyre nehezebben végezték, ami oda vezetett, hogy Józsi apó teljesen eladósodott.

„Míg a lepke a papíron ül, nem gépelhetek, mert a billentyűk mozgása, a kattogás elriasztaná. Ölembe ejtett kézzel üldögélek hát, és várom, hogy kedves kis látogatóm elszálljon. Neki azonban esze ágában sincs. Oly sokat röpködött már, hogy jólesik megpihennie a szép fehér papíron. Én pedig ülök, azzal a mozdulatlansággal, amelyet még gyerekkoromban szoktam meg.



Kérdezd
a könyvtárost!