Sajdik Ferenc (1930)

Rózsás Letícia a skót felföld az egyik ódon kastélyában lakott, és a legenda szerint, akit megszeretett, azt megajándékozta a nyakában fekete bársonyszalagra tűzött rózsájával.

A bátor Faragó Laci és a "kisokos" Radó ötödikesek, és néhány dologban különböznek ugyan, de mindketten szeretnének "elhajózni" a hétköznapokból - egy vidám, színes, felejthetetlen nyaralásba. Rátalálnak Ramónára, a korhadozó bárkára, ami évek óta Dunaszigetiben, egy öbölben várja a jobb napokat. A két barát kiharcolja, hogy - mint az igazi tengerészek - a nyarat a hajón tölthessék.

A meseregény főszereplője a nagyvárosi kényelemhez szokott Juli sehogy sem akar megbarátkozni a falusi környezettel, ahol vakációját tölti. Ellenségesen viselkedik nemcsak a felnőttekkel, a jókedvű és jószívű vendéglátójával, Lidi mamával, hanem a szomszédban lakó pesti fiúval, Dedivel is. Lidi mama mindent elkövet, hogy emlékezetessé tegye a gyerekek nyaralását.

A kétszeres József Attila díjas író utolsó meseregényének főszereplőjét, Galambóczi Boldizsárt már megismerhették a gyerekek az író korábbi meseregényéből (Galambóczi Boldizsár csínytevései). A nagy, félelmetes és mindenható varázsló ez alkalommal azokról a kilencszázkilencvenkilenc évvel ezelőtt történt furcsa dolgokról számol be, amikor a Város gyanútlanul hóemberépítő versenyt rendezett.

Macskavárról és az ott fészkelő sasokról szóló legenda akkor kapott szárnyra, amikor Mátyás uralkodása idején a csehek garázdálkodtak Felső-Magyarországon. Ide vonultak harcolni a macskavári urak bevonásával a király katonái, ennek okán a Macskavári uraság egyedül leányára, Margitra – meg az öreg toronyban fészkelő sasokra – bízhatta a vár őrzését.

Békés Pál Harry Potter történetét megelőzve, már 1999-ben megteremtette a hazai varázslóiskolát. Ilyen iskola tanulója a meseregény főszereplője, Fitzhuber Dongó, aki éppen záróvizsgájára készül, amelyet ha sikerrel letesz, okleveles mestervarázslóvá avatják. Ám addig a pillanatig még meg kell találnia a Badar király birodalmában egy hatalmas lakótelepen rejtőző királykisasszonyt, Lanolint.

A meseregény főhősei, az időérzék nélküli óra, Pontos Idő, a szőr nélküli szörnyeteg, Venyige II., és az önértékelési zavarral küzdő, egy büdös zokni orráról menekülő Lyuk, hiányzó képességeik és adottságaik pótlásáért szeretnék megtalálni a Bölcs Hiánypótlót.

Pom Pom "bámulatosan tudja változtatni az alakját. Ha akarja olyan, mint a szőrpamacs vagy paróka, vagy egyujjas, kifordított bundakesztyű, vagy szobafestő ecset, vagy papucs orrán pamutbojt." A kedves és segítőkész mesefigura nemcsak alakját képes változtatni, de érdekes történeteket is tud, és nap, mint nap miközben Picurt kíséri az iskolába, szívesen elő is adja őket.

Kipling állatmeséinek legtöbbje eredettörténet. Hogyan lett púpos a teve, Hogyan kapta az orrszarvú a bőrét, Hogyan szerezte a leopárd a foltjait, kenguru az ugrani tudását (Kenguru apó története). Nem „bölcs” mesék ezek, állatbőrbe bújt emberi tulajdonságokról, és nem is varázsmesék, mert a csodákban és a csodálatos keletkezésekben mindig érezzük a képtelenséget és a képtelenség humorát.

A városszéli puhányokat rendre kigúnyoló "természet gyermeke", a Nagy Ho-ho-ho horgász ebben a történetben ismét horgászik. Ám mit tehet télen a mindenre elszánt horgász, amikor a vizek be vannak fagyva?



Kérdezd
a könyvtárost!