Cakó Ferenc (1950)

A baromfiudvar mozgalmas világa a színhelye Csukás István kedves meséjének, melyet Cakó Ferenc színes rajzai keltenek életre, címszereplője pedig a felfedező útra induló kiskakas.

A kötet hatvanhárom írásában a kamasz lép elénk, aki előtt semmi sem szent, de tekintélyromboló energiái olyan elementáris humorral, életkedvvel párosulnak, hogy sok mindent elnézhetünk neki.

Sok gyerek vágya, hogy valamilyen állata legyen, ezeknek az állatoknak (sün, papagáj, teknős, nyúl, hal, egér stb.) nagy része azonban elpusztul a helytelen tartás következtében. Ezért az állatok az írót "kérték fel", hogy fogalmazza meg nevükben a helyes tartás és ápolás mikéntjét.

Nógrádi Gábor Galambnagymama című kötete az elmúlt évtizedek során már sokadik alkalommal lát napvilágot, a „Nagy könyv” versenyben az olvasók által a legjobbnak tartott 100 könyv közé is bekerült.

Furcsa ládát nyikorgatnak végig egy falucska főutcáján; oldalán hatalmas, rikító betűkkel ez áll: "Pintyőke Cirkusz, világszám!". A különös idegen, aki a ládát hurcolja, a cirkusz igazgatója – s egyben a társulat egyetlen tagja. Mondani sem kell, hogy ez nem nevezhető népes társulatnak.

A címszereplő a meseregény előzményében (Mirr-Murr, a kandúr) sorsát összekötötte Oriza Triznyákkal, a kóbor macskával. Nagy terveik során (pl. hogy bekerüljenek a Kóbor Macskák Világszervezetébe) örök barátság született. A történet most folytatódik: rendre hozza a posta az O.T.

A téli tücsök valamikor nyári tücsök volt, de most a havas téli napokon a meleg kis szobában, egy zsályaillatú hátizsák zsebében csücsülve a régi élmények, a szép meleg nyári napok felidézésével telnek napjai. Az emlékeket az ablak előtt álló öreg írógép betűi hívják elő, amelyeket nem ismerve, a tücsök elkezd tűnődni, mire is emlékeztetik őt a jelek.



Kérdezd
a könyvtárost!