hagyomány

A címadó versben (Családi kör /1851/) a hagyományos életkép műfajának megfelelően a kis közösség, a család megtartóerejét mutatja föl a költő, miközben érzékelteti azt is, hogyan tör be a külvilág az idillbe, és finoman jelzi a nagylány elégikusan megrajzolt alakjával ennek az idillnek a törékenységét is. A "Koldus-ének" béna harcfija folytatja a versben monológját.

Komjáthy István, a neves néprajzkutató somogyi gyűjtésének betyártörténeteiből húszat választott ki és írt újra Dóka Péter, az Utószó tanúsága szerint „egyszerű, tiszta mondatokban megfogalmazva”, kiegészítve a hiányos mondatokat, bekezdéseket.

A kötetet meséinek gyűjtője, a cigány kultúra jó ismerője, Sáfár Sándor, aki cigány mesemondók szavai nyomán jegyezte le a kötetbe foglalt történeteket. Három mesemondó - Nagy Lajos, Rostás Gusztáv, Makula Lívia - tárta föl a cigányság népmese-világának gazdagságát. A gyűjtés helye Szarvas volt, az 1955-1958-as esztendőkben.



Kérdezd
a könyvtárost!